– A jubileumi hatvanöt évével már statisztikai szempontból időskorba lépett a Vásárhelyi Őszi Tárlat – fogalmazott a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy folyamatosan megújuló, a kortárs képzőművészeti trendekkel lépést tartó kiállításról van szó. A napokban elbontásra kerülő tárlat mind a látogatók, mind a szakma irányából elismerést vívott ki, bizonyítva, hogy Hódmezővásárhelynek minden ősszel helye van a kortárs képzőművészeti színtéren, hiszen a már komoly pályát maguk mögött tudó művészek és a fiatal alkotók egyaránt szép számmal adtak be műveket és érdemeltek ki díjakat, mindez igazolja, hogy a hatvanötödik tárlat a fiatalság dinamizmusával köszön el.

– Gyermekkorom óta figyelemmel kísértem a Vásárhelyi Őszi Tárlatokat – mondta el az idei kiállítás záró tárlatvezetésén a most nyolcvanéves Hézső Ferenc, Munkácsy-díjas festőművész, aki 1961 óta rendszeres résztvevője a képzőművészeti seregszemlének. S aki ilyen hosszúidőn át részt vesz a tárlaton, annak felelőssége, hogy évről évre új szándék, gondolat, érzelmi többlet kerüljön a terem falára.

– A hatvanöt év tárlataira visszatekintve láthatóak a gazdaság és a társadalom változásai – fogalmazott a tárlatvezetésen a művész, hozzátéve, hogy ma nem egyszerű feladat alkotónak lenni. Mint ahogy a camera obscura megjelenése hatással volt a művészetre, úgy a mai mobiltelefonok fényképezőgépei és az eszközök alkalmazásai a valóság ábrázolásán túlmutató utakat irányoznak elő az alkotóknak, s közben a modern lakáskultúra egyre kevesebb területet ad a műtárgyak elhelyezésére – tette hozzá Hézső Ferenc.

A festőművész tárlatvezetését a Tornyai-plakettet idén elnyert Ámmer Gergő alkotásaival kezdte, aki naturális eszközeivel és a gipsz nyers színével súlyt adott műveinek. Az alkotások között Hézső Ferenc szólt Németh László munkáiról, aki az amerikai expresszionizmus módszerét alkalmazva a földre fektetett vászonra juttatja az olajfestéket és Kaliczka Patrícia képeiről, akinek alkotásain több történet egymásra csúsztatva lép egymással kommunikációba, miközben Magén István festményeihez a számgépes képszerkesztés ad mintát.

Hézső Ferenc beszélt két saját alkotásáról is. A turisták a csomorkányi templomromnál című kép annak kettősségére mutat rá, hogy a szakrális jelentőséggel bíró és múltunkat jelentő templomrom hogyan válik látványossággá a szabadidejüket töltő kirándulók számára, míg a Tüntetők című festmény a ma gyakran előforduló demonstrációkról „szólva” bemutatja, hogy a résztvevők mind mást és mást akarnak, s igazán közük nincs is egymáshoz.

A kiállítás alkotásai a napokban visszakerülnek a művészekhez, de a művek láthatóak maradnak a tárlat katalógusában, s a múzeum munkatársai megkezdik a felkészülést a jövő évi tárlatra. Az Alföldi Galériában új tárlat december 6-án, csütörtökön nyílik, ekkortól lesz látható a XXII. Hódmezővásárhelyi Kerámia Szimpózium beszámoló kiállítása.

A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat legfiatalabb, „Y-generációs” nemzedékére irányította a figyelmet az Alföldi Galériában szombat délelőtt tartott tárlatvezetésén Képiró Ágnes, a Tornyai János Múzeum művészettörténésze.

Az idei képzőművészeti seregszemlére beadott művek közül 206 került kiállításra az Alföldi Galéria termeiben, s a tárlaton szereplő művészek negyede a fiatal alkotók közül került ki. Ők azok, akik számára a számítógép használata természetes módon tartozik a mindennapjaikhoz, így az informatika világához kapcsolódó jelenségek hatással vannak művészetükre.

Képiró Ágnes szólt a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat idei Tornyai-plakettes alkotójának, Ámmer Gergő művészetéről, aki szobrain láthatóak az alkotó tisztelete az antikvitás és a reneszánsz iránt, és firenzei tanulmányútjának hatásai mellett a mitológiai téma modern megkomponálásában az újító szándék is megjelenik. Gresa Márton képeiről a monitorok fényét idéző megvilágítás sugárzik. Utóbbi alkotóról ismert, hogy érdeklődése az animációk irányában is megmutatkozik, s ennek lenyomatát festményei is tükrözik.

De újszerű anyaghasználatról tanúskodik Kotormán Ábel Pihenő értelem című, diplomamunkaként készült plasztikája is, amely alkotásban a purhabot állította művészetének szolgálatába.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai szakmai látogatás keretében tekintették meg az hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlatot, míg az Emlékpontban az állandó kiállítás mellett a Len-in mánia című tárlatot is felkeresték.

Dobó Bianka, a tavalyi Vásárhelyi Őszi Tárlat fiatal festők nívódíjas alkotója Téremlékek című egyéni kiállításán tartott tárlatvezetést a Tornyai János Múzeumban, ahol a látogatókat beavatta az alkotások készítésének titkaiba is.

Dobó Bianka hódmezővásárhelyi kötődése nem új keletű: már a szegedi Tömörkény István Gimnázium diákjaiként látogatta a Vásárhelyi Őszi Tárlatokat, amelyeken diplomaszerzése óta rendszeres kiállító, valamint férje a dél-alföldi város szülötte. A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett alkotónak 2009-ben már volt egy ‑ Mayer Éva grafikussal közös ‑ kiállítása a Tornyai-múzeumban, ahol a 2017. évi Őszi Tárlat fiatal festők nívódíjasaként nyílt lehetősége ismételten bemutatkoznia a közgyűjtemény emeleti termeiben.

A fővárosban élő művész képein sajátos megfogalmazásban jelennek meg Budapest ismert részletei, lehetőséget adva a tér elemei mellett az alkotó érzelmeinek és gondolatainak megjelenítésére is. A felületek különleges, plasztikus kialakítását az adja ‑ mondta el Dobó Bianka ‑, hogy a festéket ecset, vagy szórópisztoly helyett fogkefével viszi fel vászonra.

Külön teremben láthatók az alkotó kör alakú képsorozatának darabjai, amelyek festett hátterének a kép előtti plexibe karcolt, s a műanyag lemezt övező led-fénysor által megjelenő formái egészítik ki új jelentés-rétegekkel.

Az alkotó nemrég megtalált kifejezési eszköze az acélszobrászat. A Dobó Bianka által megtervezett művek egy kecskeméti műhely szakembereinek közreműködésével plazmavágóval készülnek el, de a tárgyak végső megjelenését a művésznő adja meg, védőöltözetben ragadva meg a flexet, s az elektromos kéziszerszámmal alakítva ki a formát.

A Tornyai János Múzeumban Dobó Bianka Térelemlékek című kiállítása, Ilona Keserü Ilona Színkutatás és Szabó Menyhért Nyitott folyamat című tárlatai november közepéig tekinthetők meg.

A Vásárhelyi Őszi Tárlat díjazott művészeinek kiállítása minden évben az egyik legfontosabb esemény a Bartók1 Galériában – mondta a hódmezővásárhelyi képzőművészeti seregszemle díjazott alkotói kiállításának pénteki megnyitójára érkezetteket köszöntve a kiállítóhely vezetője, László Dániel. A budai galériában a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlatot kísérő kiállítást Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója nyitotta meg.

Az idei Vásárhelyi Őszi Tárlat elismert alkotóinak fontos és aktuális témája az emberi fej és az emberi arc, s ezek által a humanitás és egyéniség kérdése – fogalmazott a múzeumigazgató, aki hozzátette: ezek a kérdések a képzőművészet örök és nagy témái, amelyek állandó újragondolást és újraalkotást igényelnek. Miklós Péter megnyitó beszédében felhívta a figyelmet például – többek között – Szabó Tamás vegyes technikával készült portréira, Kotormán Norbert szobrászművész dehumanizált és arcelemektől megfosztott torzójára, illetve Fekete László szobrászművész megrázó hatású arcnélküli holokausztbábuira.

A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat megtekintésére érkezett kedden a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériába a Szeretem Vásárhelyt Egyesület csoportja, akik Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatójának vezetésével ismerkedtek az idei képzőművészeti seregszemle anyagával.

A Vásárhelyi Őszi Tárlatok rendezői a nyolcvanas évektől az alföldi festészet hagyományába zárkózás helyett a minden kortárs irányzat iránti nyitottságot választották, az idei tárlat alkotói között ott találjuk a tapasztalt, sok évtizedes alkotói múltat maguk mögött tudó művészeket éppúgy, mint a képzőművészeti egyetem frissen végzett hallgatóit. Ez utóbbi kategóriába sorolható az idei Tornyai-plakettes művész, Ámmer Gergő szobrász is, aki a tárlatok történetének egyik legfiatalabb fődíjasa.  Az igazgató emlékeztetett: azok az alkotók, akik fiatalon kapták meg az elismerést, későbbi pályájukkal mind igazolták a zsűri bizalmát.

A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat címzetes kurátora, Pogány Gábor termenként különböző tematika és mondanivaló alapján rendezte a kiállítást. Az első terem a portréké – mondta el az idei zsűriben is közreműködött Hegedűsné Dékány Magdolna művészeti tanácsadó, míg Miklós Péter a kiállítás egyediségére hívta fel a figyelmet: ez az anyag ebben a formában csak az Alföldi Galériában látható december elejéig.

A második teremben korábbi Tornyai-plakettesek alkotásai kaptak helyet. Az idén az első alkalommal kiadott életműdíjjal elismert Fehér László képregényszerű figurákat megjelenítő absztrakt képei mellett itt láthatók a vásárhelyi művész, Kéri László erős színvilágot megjelenítő művei, vagy a Sensaria alkotócsoport egykori tagjának, Kondor Attilának az alkotása  is. Tovább haladva a kiállításon találkozhatunk a nemzetközi szinten is jegyzett Kossuth-díjas alkotó, Aknay János geometrikus ábrázolásaival és a tárlat legmonumentálisabb alkotásával, a fiatal fővárosi festőművész, Lőrincz Tamás Repülőgép 2. című festményével is.

A tárlatvezetésen Nagy Nándor, a Tornyai János Múzeum főrestaurátora saját alkotását, a Tavaszvárót mutatta be a látogatóknak. A kerámiából készült szobor női alakot mintáz, s mint az alkotó elmondta, a férfierő kifejezésére inkább az állatábrázolásokat tartja alkalmasnak. A Tavaszváró különlegessége, hogy nem öntéssel, hanem az anyagot folyamatosan, héjszerkezetként felrakva készült a szobor, amelynek bronz hatását a speciális festés biztosítja.

A Vásárhelyi Őszi Tárlatok hagyománya, hogy a megnyitó napján az előző év díjazottjainak nyílik kiállítása a Tornyai János Múzeumban. Október 7-én Ilona Keserü Ilona Színkutatás, Szabó Menyhért Nyitott folyamat és Dobó Bianka Térelemek című kiállítása nyílt meg a közgyűjteményben.

A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat az Alföldi Galériában történt megnyitását követően Miklós Péter múzeumigazgató a Tornyai János Múzeumban köszöntötte a kiállító művészeket és a látogatókat, rámutatva, hogy az őszi tárlatok hatvanöt éves múltja jelentős hagyományt jelent, s hogy a tradíciókat időről-időre újra kell gondolni. A Vásárhelyi Őszi Tárlatok legnagyobb eredménye, hogy nem zárult be a vásárhelyi hagyományvilágba, hanem nyitott maradt a jelenkori kortárs képzőművészeti törekvések felé, s így maradhatott a magyar művészeti élet meghatározó színtere – jelentette ki az igazgató.

A fennmaradás nemcsak az intézmény és annak mindenkori munkatársainak, hanem a kiállító alkotóknak is köszönhető, akik folyamatosan változó formanyelvükkel, megoldásaikkal és útkereséseikkel, sokszínűen és egyéni módon újították meg a tárlatot. A képzőművészeti seregszemle vásárhelyi jellegét akkor tudjuk a legjobban erősíteni – hangsúlyozta Miklós Péter –, ha a vásárhelyi hagyományvilágot nem erőltetjük a művészekre, akik saját és egyedi látásmódjukkal gazdagítják a Vásárhelyi Őszi Tárlatok világát. A hatvanöt éves folyamat fontos szereplői a tárlatokat segítő szakemberek is, akik közül a múzeumigazgató az idei tárlat kurátorának, Pogány Gábor művészettörténésznek és az idei katalógus szakmai lektorának, Nagy Imre művészettörténésznek a munkáját emelte ki.

A tavalyi év Tornyai-plakettes alkotója, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, Ilona Keserü Ilona maga mutatta be Színkutatás című kiállítását. A képek festése közben folytatott több évtizedes kutatása során a művész azt is vizsgálta, hogy a színek hogyan erősítik, vagy oltják ki egymást, s a most megnyílt tárlat érdekessége, hogy ezek a folyamatok itt nemcsak a képeken belül zajlanak, hanem az egyes képek színei egymással is kommunikációba lépnek egymással.

Pogány Gábor, a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlat kurátora ajánlotta a közönség figyelmébe a múzeum termeiben kiállító, a tavalyi seregszemlén díjazott két alkotó, Szabó Menyhért szobrászművész és Dobó Bianka festőművész alkotásait. A tavalyi őszi tárlat Rudnay-ösztöndíját elnyerő szobrászművész nagyméretű arcportréi az első találkozáskor a régi görögök színházi maszkjait idézték fel a művészettörténészben, aki az elasztikus anyagból megmintázott szobrokban még annak a lehetőségét is látja, hogy a művek arckifejezése az installáció módszerétől függően meg is változtatható.

A tavalyi tárlat Fiatal Festők Nívódíját magáénak tudó Dobó Bianka Téremlékek című kiállítása valódi terek emlékeit őrzi képekben és installációkban. Pogány Gábor több olyan fővárosi és vidéki ábrázolt térre felhívta a figyelmet, amelyek valóban különlegesek, s amelyeket a fiatal alkotó tökéletesen megragadott és értelmezett műveiben.

A Giovani Artisti vonósnégyes zenei közreműködésével megnyílt tárlatok november közepéig látogathatók a Tornyai János Múzeumban.