Ki-kicsoda

All | # A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
There are 6 names in this directory beginning with the letter N.
Nagy Gábor (1949- )
Festő- és grafikusművész, Munkácsy-djas. Budapesten született. A Magyar Képzőművészeti Főiskola végzett 1973-ban, ahol Sarkantyú Simon volt a mestere. 1975 és 1978 között Derkovits-ösztöndíjas, 1980-ban tüntetik ki Munkácsy-díjjal. A Tornyai-plakettet 2007-ben veheti át a Vásárhelyi Őszi Tárlaton. 1973-tól tanársegéd, 1986-tól docens, majd 1991-től a festő tanszék vezetője a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A Szinyei Társaság tagja. A 70-es években pályát kezdő festők azon csoportjához tartozott, akik a Kondor Béla által nemcsak a grafikában, hanem a festészetben is fölvetett új kérdésekre keresték a lehetséges válaszokat. Figurái kezdetben expresszívek, majd a rajzi megformálás egyre finomabb, érzékenyebb lett, de megmaradt a színek erőteljes kompozíciós szerepe. A 70-es évek második felében és a 80-as évek elején egy-egy képe általában egyetlen emberalakot dolgoz fel teljességre törekedve, a tér éppen csak jelzésszerű, még ha hatalmas távlatot nyit is. A 90-es években a térszerkezete összezárul, axonometrikussá válik, a benne lévő figurák pedig kétdimenzióssá tömörödnek, változatlanul lendületesen finom rajzi előadásban.

Nagy Imre (1955– )
Művészettörténész, múzeumigazgató. Békéscsabán született. 1979-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett tanári oklevelet, 1989-ben pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen művészettörténészként diplomázott. 1979-től könyvtáros a szegedi Somogyi-könyvtárban. 1984-től a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum muzeológusa, 1991-től a múzeum igazgatója. 1999-től a szegedi Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, majd 2003-tól ugyanott képzőművészeti osztályvezető. 2007-től a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Néprajzi Társaságnak. Kutatási területe a kortárs magyar képzőművészet és az észak-amerikai síkság indiánok művészete, melynek tanulmányozására többször (1990, 1994, 1998, 2001-2002, 2006) járt kutatói ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban.

Návai Sándor (1955– )
Szobrászművész. Hódmezővásárhelyen született. 1981-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szabó Iván volt a mestere. 1985-ben egyik alapító tagja volt a németországi Iserlohn-ban működő Nemzetközi Bronzöntő Művésztelepnek. Figurális bronzai líraian realisták.

Németh József (1928–1994)
Festőművész, Munkácsy-díjas. Kaposszerdahelyen született. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Papp Gyula festőművészek növendékeként 1957-ben freskó-szakon szerzett diplomát. 1957-ben telepedett le Vásárhelyen, ahol haláláig élt és alkotott. 1962-től három éven át Derkovits-ösztöndíjas volt, és Európa számos országában járt tanulmányúton. Rendszeresen, összesen kétszáz alkotással szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon. Önálló kiállításainak adott helyet a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a Csók Galéria. 1960-ban kiállítóként vett részt a Velencei Biennálén, 1962-ben Párizsban, a Nemzetközi Ifjúsági Biennálén és a Bécsi Collegium Hungaricumban. A magyar festők közül Nagy István művészetét érezte magához legközelebb. Alkotói világának döntő részét az alföldi táj és a benne élő, munkálkodó, azt alakító ember jelentette.

Novák Lajos (1927–1989)
Festőművész, grafikus, Munkácsy-díjas. Baján született. 1954-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Pór Bertalan, Bán Bertalan és Koffán Károly voltak mesterei. 1955 és 1960 között élt és alkotott Hódmezővásárhelyen. Munkássága szervesen kötődik az alföldi realista festészeti hagyományokhoz. Alkotásain leginkább a szegényparasztok életének mozzanatait örökítette meg. Festészetében néhol megjelenik a konstruktív jellegű képépítés szándéka is.

Novotny Emil Róbert (1898–1975)
Festőművész, Munkácsy-díjas. Marosvásárhelyen született. 1918-ban fejezte be tanulmányait a Haris-közi Szabadiskolában. Mesterei Balló Ede és Kernstok Károly voltak. Az 1920-as években hosszabb időt töltött Olaszországban. 1928-ban linómetszetalbumot adott ki. Többször volt kiállítása a Nemzeti Szalonban. 1945 után rendszeresen festett Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Zsellyén, ill. haláláig minden évben kiállított az Őszi Tárlatokon. Művészete leginkább az expresszionizmushoz áll közel, de igazán nem köthető egyik stílusirányzathoz sem.

Ez az oldal cookie-kat használ, melyekkel még hatékonyabb szolgáltatásokat nyújthatunk. Szolgáltatásaink igénybevételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás