Ki-kicsoda

All | # A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z
There are currently 57 names in this directory
Albert Ildikó (1953– )
Szobrász. Hódmezővásárhelyen született. 1976-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szabó Iván volt a mestere. 1977-től a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára. Kiállít a vásárhelyi Őszi Tárlatokon.

Almási Gyula Béla (1908–1976)
Festőművész, költő. Makón született. Rudnay Gyula képzőművészeti szabadiskolájában képezte magát festővé. 1942-ben telepedett le Hódmezővásárhelyen. 1945 után nagy szerepe volt a város művészeti életének újraindításában. Az Őszi Tárlatok egyik elindítója. Verseket is írt, melyek közül néhány a Válasz-ban is megjelent. Az alföldi realista festészeti hagyományok folytatója. Festményein leginkább az alföldi tájat és vásárhelyi utcákat ábrázol, de jelentősek népi életképei is.

Barcsay Jenő (1900–1988)
Festő- és grafikusművész, Kossuth-díjas. Katonán született. 1919 és 1924 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. 1925-ben állított ki először az Ernst Múzeumban egy csoportos kiállításon. 1929-ben fordul meg először Szentendrén, ahol haláláig a főváros mellett élt. Központi szerepet játszott a szentendrei festészetnek nevezett stílushalmazban. 1945-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és a szemléleti látszattan professzora, könyveit számos nyelvre fordították le. 1955-ben, másodikként kapta meg a Tornyai-plakettet. 1962-ben Párizsba utazik. Mind a művészetben mind a művészettörténetben jelentőset alkotott. Tudását átadta a Szentendrén alkotó fiatalabb művészeknek, illetve a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek. Festészet mellett a grafika (rézkarc), illetve a gobelin területén is otthonosan mozgott.

Bazsali Ferenc (1923–1968)
Festőművész. Orosházán született. Díszítőfestőként végzett az iparművészeti Iskolában, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat. Szülővárosában fiatal művészeknek adott festészeti stúdiumokat. Csendéleteivel és tájképeivel az alföldi festészet hagyományainak folytatója. A hideg színek, a finom, szürke tónus jellemző művészetére.

Beck András (1911–1985)
Szobrászművész, Kossuth-díjas. Alsógödön született. Kezdetben apjánál a szintén szobrász Beck Ö. Fülöpnél tanult, 1929 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. 1929 és 1931 között többször járt Bécsben és Berlinben, ahol Kepes György által kapcsolatba került a német avantgarddal. Baloldali beállítottsága miatt 1933-ban kizárták a főiskoláról. 1945 után számos funkciót töltött be a magyar képzőművészeti életben. 1946-ban egyik alapítója volt a Derkovits Kollégiumnak, 1948-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1957-től Franciaországban élt. 1934-től szerepelt kiállításokon, de korai művei elpusztultak. A 40-es évektől a neoklasszicizmus formai jegyei és az expresszionizmus kifejezésmódja keveredik munkáiban. Párizsi emigrációjában kezdetben éremművészként aratott sikereket. Késői művészetének visszatérő motívuma az architektonikus szimbólumok alkalmazása, és maszkszerű portréi.

Bencze László (1907–1992)
Festőművész, grafikus; Kossuth-díjas. Székesfehérvárott született. 1928 és 1930 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Benkhard Ágost volt a mestere. Miután abbahagyta felsőfokú tanulmányait, Dudaron telepedett le. 1939 és 1945 között Füleken az Iparművek Rt. fajáték tervező és üzemvezető volt. 1948-tól 1957-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Figurális kompozíciókat, táj-, és városképeket egyaránt alkotott, fő témája a magánnyal küzdő, ebből kitörni vágyó ember volt. Műveinek expresszivitása, színvilága Van Gogh hatását mutatják. A ’40-es évek második felében festményei sötét tónusúvá váltak. Az ’50-es évek elején szocialista-realista műveket is alkotott.

Breznay József (1916– )
Festőművész, Munkácsy-díjas. Budapesten született. 1939-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhard Ágost, Karlovszky Bertalan és Szőnyi István voltak mesterei. Főiskolás kora óta rendszeresen jelen van hazai és nemzetközi kiállításokon. Az 1940-es évek végéig színgazdag, oldott festőiség jellemzi műveit. Az ’50-es évek elején realista képeket alkot. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton, aminek hatására művészetében megjelennek az expresszív, szimbolikus tartalmú, a szürrealizmus felé mutató elemek.

Burghardt Rezső (1884–1963)
Festőművész; Munkácsy-díjas. Zsombolyán született. Az Iparrajziskolában Hegedűs László volt a mestere. Milánóban Cesare Talloninál, majd Párizsban Lucien Simonnál és René Ménardnál képezte tovább magát, majd Spanyolország, Anglia, Hollandia és Németország következett. 1913 és 1919 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola stúdiumait látogatta. 1937 és 1948 között maga is a Főiskola tanára volt. 1938-tól vezette a miskolci művésztelepet. Műveivel 1904 óta szerepelt kiállításokon, korai alkotásaira a XVI-XVII. Sz-i olasz és németalföldi mesterek voltak hatással. Későbbi műveire naturalisztikusak, derűs színvilágúak.

Csikós András (1947–2006)
Festőművész. Hódmezővásárhelyen született. 1970-ben végzett a Szegedi Tanárképző Főiskolán, ahol Vinkler László volt a mestere. Képein leginkább alföldi tájakat, tanyákat, a Tisza-partot, városi tereket örökített meg. Alkotásaival szervesen illeszkedik az alföldi realista, ill. a vásárhelyi hagyományokhoz.

Csikós Miklós (1913–1988)
Festőművész. Hódmezővásárhelyen született. 1937-ben végzett az Iparművészeti, 1948-ban a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Varga Nándor Lajos és Berény Róbert voltak. Az 1960-as években művészeti szakkört vezetett Hódmezővásárhelyen. Festészete az alföldi realista hagyományokhoz kötődik. Képeinek témája legtöbbször a mártélyi Tisza-part, és az egyszerű emberek mindennapjai.

Csohány Kálmán (1925–1980)
Grafikusművész, Munkácsy-díjas. Pásztón született. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd 1952-ben a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékén fejezte be. Mesterei Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György voltak. 1955-től szerepelt országos és nemzetközi tárlatokon. A magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége alelnökévé választotta. Műveinek többsége balladai hangvételű, jelképszerű tömörséggel ábrázolja szülőföldje világát, emlékeit. Munkásságában jelentős szerepet töltenek be könyvillusztrációi, irodalmi művekhez kötődő rajzai, rézkarcai és litográfiái. A grafikák mellett akvarelleket is készített, és a vásárhelyi majolikagyárban kerámiával is foglalkozott. 1970-től rendszeresen kiállított az Őszi Tárlatokon.

Dani Imre (1903–1981)
Ácsmester, festőművész. Hódmezővásárhelyen született. Bár elkezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ezek befejezésére azonban nem került sor. A főiskola helyett Csikós Miklós szabadiskolájában képezte magát, később ő maga is festőleckéket adott. A Tornyai Társaság pártfogolta. 1933-ban ill. 1976-ban voltak önálló kiállításai Vásárhelyen. Műveinek témája a tiszai táj és közvetlen lakhelye, Alsókopáncs.

Dömötör János (1922–2009)
Művelődéstörténész, művészeti író, nyugalmazott múzeumigazgató. Hódmezővásárhelyen született. Középiskolai tanulmányait a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán kezdte, ahol 1944-ben szerzett jogi doktori címet. 1951 és 1961 között földműves-napszámos, majd vállalati alkalmazott volt. 1961-től 1991-ig a Tornyai János Múzeum igazgatójaként dolgozott. Múzeumigazgatósága mellett 1967-től 1975-ig országgyűlési képviselőként dolgozott, 1969-ben, egy éven át a szegedi Móra Ferenc Múzeum megbízott igazgatója is volt, valamint 1998-ban a szentesi Koszta József Múzeumot vezette. Kutatási területe: Hódmezővásárhely művelődéstörténete, képzőművészete. 1946-49 között a Tornyai Társaság titkára; 1957-től tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak. 1964-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja, 1965 és 2003 között ügyvezető titkára. 1991-től a Szeremlei Társaság, 1993-tól a Hódmezővásárhely Magisztrátus tagja. 1994-től a szentesi Katona Kiss Alapítvány kuratóriumi elnöke, 1997-től a Kurucz D. István festőművész emlékéért alapítvány kuratóriumi elnöke.

Endre Béla (1870–1928)
Festő- és iparművész. Szegeden született. 1890-től nyolc éven át Párizsban tanult festészetet. 1908-ban hazatért szülővárosába. 1911-12-ben részt vett a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének megalakításában. A telep számára a szecesszió és a népművészet ötvözetében fogant edényterveket is készített. Festői stílusa Tornyai művészetével rokon. Témája az alföldi, és ezen belül a tiszai, ártéri táj és az itt élő emberek. Enteriőröket is szívesen festett.

Erdős János (1898–1985)
Festőművész, grafikus. Bátaszéken született. 1929-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolának a kecskeméti művésztelepre kihelyezett osztályában, ahol Révész Imre volt a mestere. 1932-ben költözött Hódmezővásárhelyre. A Tornyai Társaság tagja, 1939-től 1944-ig titkára. 1950-től tíz éven át a Csongrád Megyei Dekorációs és Kirakatrendező Vállalatnál dolgozott. 1928 óta vett részt rendszeresen kiállításokon.

Fejér Csaba (1936–2002)
Festőművész. Karcagon született. 1959-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán, ahol Z. Gács György és Rákosi Zoltán voltak a mesterei. Az alföldi realisták örökségét etikai alapon felújító vásárhelyi iskola második nemzedékének prominens képviselőjeként a sorsfordulójához érkezett paraszti világ azon pillanatáról ad sajátos röntgenfelvételt, amikor a régi és az új küzdelme már eldőlt, s az egykori rideg életforma már csak töredékeiben, a külsőségek, ill. az emlékek szintjén él tovább. Verista szemléletmódja, s ezt híven tolmácsoló dokumentarista stílusa egyszerre tükröz megértést és kritikát, szenvedélyes tettvágyat és objektív kívülállást, az értékek relatív voltából adódó kétkedést és türelmes, szívós bizonyosságkeresést. Mindezt két szín, a szürke és a barna sokhangú regiszterén, lebilincselő mívességgel, a gesztusfestészet eszközbeli eredményeinek egyéni asszimilálásával adja elő.

Fekete János (1929–1999)
Szobrász, iparművész. Csurgónagymartonban született. Budapesten a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett 1956-ban, mint díszítő szobrász, keramikus. Pécsen a Zsolnai Porcelángyárban dolgozott szobrászként, majd 1959-től kerámiatervezőként dolgozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. 1966-tól 1989-ig a szegedi Tömörkény István Gimnáziumban, művészettörténetet tanított. Rendszeresen jelent meg műveivel a vásárhelyi Őszi és Tavaszi Tárlatokon, országszerte számos önálló kiállítása volt. 1965-ben Végvári Gyulával Hódmezővásárhely testvérvárosában, a franciaországi Vallaurisban mutatták be a vásárhelyi majolika kerámiákat. Számos templom, köztük a budapesti Mátyás templom restaurálásában vett részt, illetve Hódmezővásárhelyen a református Ótemplom és a Tabáni Református templom helyreállítását vezette.

Fodor József (1935–2007)
Festőművész, tanár. Hódmezővásárhelyen született. 1954-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd 1958-ban a szegedi pedagógiai főiskolán szerzett rajz–földrajz szakos tanári diplomát, ahol Vinkler László, Major Jenő és Kopasz Márta tanítványa volt. 1958-tól tanárként dolgozott, s jelentős művészetpedagógiai munkát is végzett. 1965-ben alapítója, s kezdettől vezetője volt a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolának. 1976-tól 2006 márciusáig vezette a vásárhelyi és a mártélyi művésztelepet. 1992-től tagja volt a magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete választmányának. Egyik alapító-szervezője volt a vásárhelyi kerámia-, fotó- és képzőművészeti szimpóziumoknak. Fodor József a vásárhelyi festőiskola mestereként örökítette tovább a vásárhelyi elődökre jellemző alföldi realizmust. Munkásságát számtalan díjjal, kitüntetéssel ismerték el, így 1974-ben és 1984-ben is megkapta az Alföldi Tárlat nívódíját, 1977-ben a Hatvani Tájkép Biennále bronzdiplomáját, 1977-ben az Ifjúságért nívódíjat, 1984-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettjét, 1989-ben alkotói-díját, 1997-ben munkajutalmát, 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia elismerő oklevelét. 2004-ben Mártély, míg 2005-ben, 70. születésnapja alkalmából Hódmezővásárhely választotta díszpolgárává.

Fülöp Erzsébet (1937–)
Festőművész. Orosházán született. 1963-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula, Domanovszky Endre és Barcsay Jenő voltak mesterei. 1963-tól 1977-ig az orosházi gimnáziumban, 1979-től a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított. Képein az alföld, a tanyák, az egyszerű emberek mindennapjai, tárgyai jelennek meg. Realista stílusban fest, a látvány megjelenítésén túl szimbolikus jelentést kíván adni kompozícióinak. Színei gazdagon árnyaltak, plasztikus hatásúak.

Füstös Zoltán (1901–1975)
Festőművész. Balatonlellén született. 1931-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay Gyula volt a mestere. A ’30-as években főleg egyházi témájú műveket készített. A ’40-es évek első felében egyenruhákat, zászlókat, plakátokat tervezett a Nyilaskeresztes Pártnak, amiért 1946-ban nyolc évi kényszermunkára ítélték. 1951 óta élt Hódmezővásárhelyen. A Petőfi Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének volt sokáig a vezetője, majd megyei szakfelügyelő lett. Számos fiatal vásárhelyi festő első mestere volt. A Mártélyi Ifjúsági Képzőművészeti Tábor egyik megalapítója. Vásárhely mellett rendszeresen előfordult Tokajon is. Képeinek jellemzői az erőteljes kontúrok, a mélyebb tónusú színvilág és a határozott formakezelés. Gyűjtötte és szívesen festette a vásárhelyi fazekasság jellemző tárgyait.

Gacs Gábor (1930– )
Grafikusművész, Munkácsy-díjas. Pestújhelyen született. 1949-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1954-ben végzett, ahol Konecsni György, Barcsay Jenő, Koffán Károly voltak a mesterei. 1963 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (utóbb Szakközépiskola) tanára, 1979-1983 között és 1996 óta ugyanott igazgatóhelyettes. Művészi indulását meghatározta az 50-es évek első felének politikai légköre a kötöttségek elöl a grafikába menekült. Nagy formai gazdagsággal kezelte a rézlemezt, nemcsak vonal-, hanem foltmaratással és kitakarással, pozitív és negatív tónusokkal egyaránt rajzolva. Az elsők között volt a magyar grafikusok sorában, aki gyakran és mívesen készített színes nyomatokat több lemezről, illetve kőről. Tematikai érdeklődését általában irodalmi és történelmi élmények befolyásolták, sok illusztrációs ihletésű lapot is készített.

Galyasi (Reisinger) Miklós (1903–1974)
Költő, művészettörténész. Hódmezővásárhelyen született. 1921-ben érettségizett szülővárosában. 1925-ben Szegeden jogi diplomát szerzett. 1927 és 1929 között tanulmányúton járt Párizsban, majd 1929-ben kiadta Fut a lidérc című verseskötetét. Lakása, mely „Műveröm” néven vált ismertté, kedvelt találkozóhelye lett a helybeli és idelátogató íróknak, művészeknek. A „Műveröm” köre vált alapjává az 1934-ben megalakuló Tornyai Társaságnak. Szintén 1943-ben jelent meg A nagy törvény mentén című verseskötete, Kohán György illusztrációival. A háború kirobbanásáig a Társaság titkára, majd 1945-től elnöke. Szerkesztésében jelent meg a Társaság folyóirata, a Puszták Népe. 1946-ban kinevezték a vásárhelyi könyvtárat, múzeumot, képtárat magában foglaló, összevont városi intézmény igazgatójának., 1951-től 1957-ig a múzeum vezetője: az intézmény az ő kezdeményezésére vette föl Tornyai János nevét. Németh László Égető Eszter című regényében róla mintázta „Gyenes” alakját.

Hegedűsné Dékány Magdolna (1953- )
Népművelő, művészeti referens. Hódmezővásárhelyen született. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1972 és 1977 között mintarajzoló, tervező a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél. 1977-ben került a Tornyai János múzeumba népművelőnek. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-népművelő szakon diplomázott 1982-ben, később a budapesti Iparművészeti Főiskolán nemzetközi művészeti menedzserként végzett. 1986-tól közművelődési felügyelő a Városi Tanács Művelődési osztályán, 1990-től az önkormányzat kulturális és művészeti referense.

Herczeg Klára (1906–1997)
Szobrászművész, Munkácsy-díjas. Budapesten született Weisz Kláraként, házassága után vette fel férje vezetéknevét. 1928-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. 1930-33 között Párizsban tanult Charles Despieau magániskolájában. 1925-ben szerepelt először kiállításion, de a második világháború előtti munkásságának nagy része ismeretlen, ekkor készített plasztikái nagy része elpusztult. Az ’50-es évek elejétől kisplasztikákat és monumentális műveket egyaránt alkotott. Szobrai egy nézőpontra készültek. Néhány művét a Herendi Porcelángyár sokszorosította. A ’60-as évek végétől alkotta művészeti ihletésű, ill. bibliai vagy mitológiai témát feldolgozó részletgazdag érmeit és kisplasztikáit.

Kajári Gyula (1926–1995)
Grafikusművész, Munkácsy-díjas. Ősin született. 1941-ben vésnöktanonc lett a Herendi Porcelángyárban. 1948-tól Miháltz Pál festőművész tanítványaként az Iparművészeti Főiskolán tanult. 1953-ban grafikusi diplomát szerzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Ék Sándor és Konecsni György tanítványa volt. 1954-ben a hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője lett, majd 1959-től önálló képzőművészként dolgozott tovább. A Vásárhelyi Őszi Tárlat állandó résztvevője volt a kezdetektől 1965-ig. A Szegedi Nyári Tárlaton, néhány év kivételével 1993-ig rendszeresen szerepelt műveivel. 1970-ben a Magyar Nemzeti Galéria retrospektív kiállításra hívta meg. A 1972-ben a Majolikagyár fennállásának 60. évfordulójára felkérték egy ünnepi kiállítás rendezésére, és erre az alkalomra írta meg elsőként a gyár történetét. Kísérletező kedvére jellemző volt, hogy 1975-től 1978-ig együtt dolgozott Szabó Sándor vásárhelyi fazekassal, aki számára korongozta azokat a kerámiákat, amelyekre ismert motívumokat, portrékat vésett.

Kamotsay István (1923–1994)
Szobrászművész, Munkácsy-díjas. Hódmezővásárhelyen született. A Bethlen Gábor Gimnáziumban, majd Makón folytatta középiskolai tanulmányait, végül Kispesten érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolát 1941 és 1949 között Bory Jenő és Pátzay Pál növendékeként végezte. 1949-ben kapott műtermet Budapesten a Százados úti Művésztelepen, ahol haláláig élt és alkotott. Munkáit először 1935-ben mutatták be Vásárhelyen. Egyéni kiállítást Kurucz D. Istvánnal közösen 1959-ben rendezett. Tevékenységének fő területét elsősorban a köztéri munkák képezték. Szülővárosa részére készítette a Hősök terén felállított Felszabadulási emlékművet (ma a népkerti szobortemetőben áll), a Bethlen Gábor Gimnázium udvarán álló díszkutat, az Andrássy úti egészalakos Petőfi szobrot és az Ady Endre utca művészi névtábláját. Kamotsay tervezte Pásztor János Vízmerítőjének új posztamensét és felkérésére faragta kőbe azok kosfejeit Medgyessi Ferenc.

Kéri László (1949- )
Festőművész. Budapesten született. 1976-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, festő szakon, ahol mestere Sarkantyú Simon volt, de Sváby Lajost is mesterének tartja. 1976 és 1984 között Szentesen élt, azóta Hódmezővásárhely a lakhelye és otthona. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon és a békéscsabai Alföldi Tárlatokon nagyszámú díjat nyert el, munkásságát 1987-ben Tornyai plakettel díjazták. Pályakezdő korában erőteljesen érződött képein választott mesterének hatása, valamint a kései manierizmus és a korai barokk gomolygó, dinamikus rajzossága, erőteljes színvilága. A 80-as évek elején a színei egyszerűbbek, tisztábbak lesznek és előszeretettel alkalmaz a képen belső fényforrást. A 80-as, 90-es évtizedfordulón újból zaklatottan fest, diszharmonikus szín- és tónuskontrasztokat használ, szimbolikája áttételesebbé válik, majd kisméretű vásznakból sorozatokat készít, egy keretben állítva ki azokat. Az évtized vége felé újra higgadtabb megoldásokat választ. Kéri László festészete mindvégig emberközpontú, figurális, az erőteljes emberi érzelmek közvetítője. Akvarellben és pasztellben is elismert művész, díszletterveket is készít.

Kincses Mária (1926–1998)
Szobrászművész. Hódmezővásárhelyen született. 1953-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. Budapesten élt. Az 1950-es években gipsz- ill. terrakotta zsánerfigurákat készített, később realista szellemű kő- és bronzkompozíciókat alkotott.

Kohán György (1910–1966)
Festőművész, Kossuth-díjas. Gyulaváriban született. Korán felismert tehetsége tette lehetővé, hogy apja kovácsműhelyéből a Képzőművészeti Főiskolára kerüljön, ahol Glatz Oszkár növendéke volt 1929 és 1930 között. 1930-ban kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Nyugat képtárlatán. Ezután rövid időt töltött Párizsban. 1933-ban Hódmezővásárhelyre költözött, ahol bekapcsolódott a város művészeti életébe, és egyik alapító tagja lett a megalakuló Tornyai Társaságnak. 1935-ben Milánóban járt tanulmányúton. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből. Kiállításai ekkor – néhány kisebb, 1956-57-es vállalkozáson kívül – szüneteltek. 1959-ben rendezhetett önálló kiállítást a fővárosi Műcsarnokban, és részt vett a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, ahol elnyerte a Tornyai-plakettet. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyhatású kiállítása. Művészi hagyatéka – mintegy 600 festmény és 2600 grafikai mű – a gyulai Erkel Ferenc Múzeumhoz került.

Kovács Mári (1883–1977)
Festőművész. Hódmezővásárhelyen született. 1904-ben ismerkedett meg Tornyai Jánossal, és mellette kezdett el festeni. Önmagát képezve jutott el egyéni látásmódjának kialakításáig. Többször volt szülővárosában önálló kiállítása, és rendszeresen szerepelt az Őszi Tárlatokon is. Képein az alföldi tájat örökítette meg, csendéleteket, szobabelsőket festett.

Kratochwill Mimi (1931– )
Művészettörténész. Budapesten született. 1968-ban végzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1964-től 1991-ig a Műcsarnok munkatársaként, majd független művészettörténészként számos XX. századi magyar illetve nemzetközi képző- és iparművész kiállítását rendezte meg, melyen művészek egy részéről életműkatalógust is megjelentetett. 1997-től az Európai Akadémia levelező tagja.

Kurucz Dezső István (1914–1996)
Festőművész, Kossuth-díjas. Hódmezővásárhelyen született. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után Szőnyi István magániskolájába került, majd Hódmezővásárhelyen a Tornyai Társaság szavazott meg ösztöndíjat a számára. 1934-től Rudnay Gyulánál és Szőnyi Istvánnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1940-ben végzett. Két évig római ösztöndíjasként dolgozott. A második világháború után rövid ideig újságíró. 1947-ben Budapestre költözött a Százados úti művésztelepre, majd a Műcsarnokban önálló kiállítással mutatkozott be. 1949 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Hódmezővásárhelyi Tükör utcai házát 1953-ban egy időre, művésztelep létesítésére engedte át. Szülővárosában számos önálló kiállítással jelentkezett. 1988-ban Hódmezővásárhely díszpolgára lett.

Kurucz István András (1960– )
Festőművész. Budapesten született. 1988-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett, mestere: Gerzson Pál volt. 1988 óta rendszeresen kiállít az Őszi Tárlatokon. Az 55. Őszi Tárlaton Tornyai plakettel ismerték el munkásságát.

Medgyessy Ferenc (1881–1958)
Szobrászművész, Kossuth-díjas. Debrecenben született. 1899-1905 között a budapesti Orvostudományi Egyetemen tanult. Ezt követően két évig Párizsban képezte magát, ahol Laurens és Chaplain voltak a mesterei, majd Firenzében is járt tanulmányúton. 1911-től haláláig a Százados úti Művésztelep lakója volt. 1913-tól tagja a hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének Az első világháború alatt a galíciai fronton szolgált katonaorvosként, illetve katonai síremlékeket készített. A modern magyar szobrászat megteremtője és európai jelentőségű képviselője. Életműve homogén, nem szakaszolódik stíluskorszakokra. Legtöbb szobra tömbszerűen zárt, oszlopnyugalmú, az állapotszerű létet jeleníti bennük. A magyar paraszti szépségeszményből, az alföldi magyar típusból alakította ki női típusát. Vaskos combok, erőteljes csípő és tompor, animálisan egészséges életöröm jellemzi e női figurákat. Jelentőset alkotott a köztéri emlékműszobrászat, a kisplasztika és a domborművek területén. Munkásságát kétszer 1948-ban és 1957-ben ismerték el Kossuth-díjjal. 1954-ben az I. Vásárhelyi Őszi Tárlaton Tornyai-plakettel jutalmazták. Köztéri alkotásai közül Hódmezővásárhelyen látható a strandfürdő Debreceni Vénusza, illetve a Korsós lány kosfejei. A város iránti szeretete jeléül 1955-ben köztéri és egyéb műveinek 25 terrakotta kisplasztikai változatát adományozta a Tornyai János Múzeumnak.

Mónus Ferenc (1931–1999)
Fazekas, népi iparművész, a Népművészet Mestere. Hódmezővásárhelyen született. Az iparostanonc iskola elvégzése után 1948-tól tálasmester édesapja mellett tanulta ki a mesterséget. 1951-től az Agyagipari Szövetkezet dolgozója, 1957-től önálló iparosként folytatta munkáját. 1963-tól a Népművészek Szövetkezetének tagja volt. 1967-ben megkapta a népi iparművész címet. Munkásságában arra törekedett, hogy megőrizze és továbbadja a vásárhelyi néphagyományt. Cserepein, tálain a virágmotívumok egyszerű, stilizált formában, gazdagon alkalmazva jelennek meg. A vásárhelyi hagyományokhoz hű motívumokat, forma- és színvilágot megtartva és ízléssel alakítva alkotott egyéni kerámiákat.

Mónus Sándor (1909–1996)
Fazekas, népi iparművész, a Népművészet Mestere. Hódmezővásárhelyen született. Édesapja tálasmester volt Vásárhelyen, mellette tanulta ki a tálasmesterséget. 1928 és 1932 között Budapesten dolgozott. Szülővárosába hazatérve, munka híján, tájképeket kezdett festeni. 1962-től a Népművészek Háziipari Szövetkezetének tagja volt, 1964-ben megkapta a népi iparművész címet. Ezután többször is kiállítási lehetőséghez jutott az ország különböző területein. 1983-ig mintegy harminc kiállításon vett részt. Idős korában újra visszatért a festészethez, és kisplasztikákat is formált. Edényei fehér alapon kék mintás és sötét alapon világosbarna díszítésűek.

Nagy Gábor (1949- )
Festő- és grafikusművész, Munkácsy-djas. Budapesten született. A Magyar Képzőművészeti Főiskola végzett 1973-ban, ahol Sarkantyú Simon volt a mestere. 1975 és 1978 között Derkovits-ösztöndíjas, 1980-ban tüntetik ki Munkácsy-díjjal. A Tornyai-plakettet 2007-ben veheti át a Vásárhelyi Őszi Tárlaton. 1973-tól tanársegéd, 1986-tól docens, majd 1991-től a festő tanszék vezetője a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A Szinyei Társaság tagja. A 70-es években pályát kezdő festők azon csoportjához tartozott, akik a Kondor Béla által nemcsak a grafikában, hanem a festészetben is fölvetett új kérdésekre keresték a lehetséges válaszokat. Figurái kezdetben expresszívek, majd a rajzi megformálás egyre finomabb, érzékenyebb lett, de megmaradt a színek erőteljes kompozíciós szerepe. A 70-es évek második felében és a 80-as évek elején egy-egy képe általában egyetlen emberalakot dolgoz fel teljességre törekedve, a tér éppen csak jelzésszerű, még ha hatalmas távlatot nyit is. A 90-es években a térszerkezete összezárul, axonometrikussá válik, a benne lévő figurák pedig kétdimenzióssá tömörödnek, változatlanul lendületesen finom rajzi előadásban.

Nagy Imre (1955– )
Művészettörténész, múzeumigazgató. Békéscsabán született. 1979-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett tanári oklevelet, 1989-ben pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen művészettörténészként diplomázott. 1979-től könyvtáros a szegedi Somogyi-könyvtárban. 1984-től a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum muzeológusa, 1991-től a múzeum igazgatója. 1999-től a szegedi Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese, majd 2003-tól ugyanott képzőművészeti osztályvezető. 2007-től a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Néprajzi Társaságnak. Kutatási területe a kortárs magyar képzőművészet és az észak-amerikai síkság indiánok művészete, melynek tanulmányozására többször (1990, 1994, 1998, 2001-2002, 2006) járt kutatói ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokban.

Návai Sándor (1955– )
Szobrászművész. Hódmezővásárhelyen született. 1981-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szabó Iván volt a mestere. 1985-ben egyik alapító tagja volt a németországi Iserlohn-ban működő Nemzetközi Bronzöntő Művésztelepnek. Figurális bronzai líraian realisták.

Németh József (1928–1994)
Festőművész, Munkácsy-díjas. Kaposszerdahelyen született. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Papp Gyula festőművészek növendékeként 1957-ben freskó-szakon szerzett diplomát. 1957-ben telepedett le Vásárhelyen, ahol haláláig élt és alkotott. 1962-től három éven át Derkovits-ösztöndíjas volt, és Európa számos országában járt tanulmányúton. Rendszeresen, összesen kétszáz alkotással szerepelt a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon. Önálló kiállításainak adott helyet a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a Csók Galéria. 1960-ban kiállítóként vett részt a Velencei Biennálén, 1962-ben Párizsban, a Nemzetközi Ifjúsági Biennálén és a Bécsi Collegium Hungaricumban. A magyar festők közül Nagy István művészetét érezte magához legközelebb. Alkotói világának döntő részét az alföldi táj és a benne élő, munkálkodó, azt alakító ember jelentette.

Novák Lajos (1927–1989)
Festőművész, grafikus, Munkácsy-díjas. Baján született. 1954-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Pór Bertalan, Bán Bertalan és Koffán Károly voltak mesterei. 1955 és 1960 között élt és alkotott Hódmezővásárhelyen. Munkássága szervesen kötődik az alföldi realista festészeti hagyományokhoz. Alkotásain leginkább a szegényparasztok életének mozzanatait örökítette meg. Festészetében néhol megjelenik a konstruktív jellegű képépítés szándéka is.

Novotny Emil Róbert (1898–1975)
Festőművész, Munkácsy-díjas. Marosvásárhelyen született. 1918-ban fejezte be tanulmányait a Haris-közi Szabadiskolában. Mesterei Balló Ede és Kernstok Károly voltak. Az 1920-as években hosszabb időt töltött Olaszországban. 1928-ban linómetszetalbumot adott ki. Többször volt kiállítása a Nemzeti Szalonban. 1945 után rendszeresen festett Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Zsellyén, ill. haláláig minden évben kiállított az Őszi Tárlatokon. Művészete leginkább az expresszionizmushoz áll közel, de igazán nem köthető egyik stílusirányzathoz sem.

Orosz Gellért (1919–2002)
Festőművész. Jászladányban született. 1949-ben végzett a magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szőnyi István és Barcsay Jenő voltak mesterei. A Főiskola befejezése után 1952-ig Barcsay tanársegédjeként dolgozott. Az 1940-es évek első felében születtek első nonfiguratív munkái, majd az Európai Iskola vonzáskörébe került. A ’40-es évek végétől kísérletet tett a szocreál és a modern művészet összehangolására. Ezután művészete két részre szakadt: a hivatalos kiállításokon a korszak kultúrpolitikájának megfelelő alkotásokkal szerepelt, műtermében viszont folytatta nonfiguratív alkotásait. (Ezek körében születtek csorgatásos technikájú képei.) Absztrakt témájú alkotásaival azonban itthon csak a ’90-es években léphetett nyilvánosság elé.

Patay László (1932–2002)
Festőművész, Munkácsy-díjas, az Európai Akadémia tagja. Komáromban született. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő, Fónyi Géza és Szőnyi István voltak mesterei. 1970-1992 között a Képzőművészeti Főiskolán volt tanszékvezető, a művészeti anatómia és térábrázolás tanára. 1953-tól rendszeresen kiállított az országos tárlatokon, így jelen volt az Őszi Tárlatokon is. Műveiben nagy szerepet játszik a vonal. Egyenrangú szerepet játszik munkásságában a látvány, a látomás és a képzelet. A táj és az ember egyaránt fontos elemei képeinek. Kiemelkedőt alkotott a festészet valamennyi tradicionális műfajában és technikájában.

Pogány Gábor (1944– )
Művészettörténész, az Őszi Tárlatok kurátora és rendezője. 1962-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, szobrász szakán. Mestere: Somogyi József volt. Diplomáját 1969-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1963-1974 között muzeológus a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ezt követően 6 évig a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának művészeti vezetője. 1980 és 1981 között a Képcsarnok Vállalat művészeti vezetője, majd 1982-1983-ban a Tornyai János Múzeum muzeológusa. 1983-tól a kaposvári Rippl-Rónai József Múzeum igazgatóhelyettese, 1990-1991-ben a kaposvári Bernáth Aurél Galéria, 1992-1994-ben a Csók István Galéria, 1994-1996-ban a Csontváry Galéria vezetője, 1996-tól a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében művészettörténetet tanít. Szakírói munkája mellett fontos tevékenysége kiállítások szervezése és rendezése.

Rudnay Gyula (1878–1957)
Festőművész, Kossuth-díjas. Pelsőcön született. 1895-től Hollósy Simon festőművész tanítványa, először Münchenben, majd Nagybányán. 1903-ban Párizsban tanult. 1905-ben költözött Hódmezővásárhelyre, ahol realista népi életképeket festett. 1906-07-ben festőiskolát tartott fenn a városban. 1922-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Ezzel egyidőben kezdett el rézkarcokat készíteni. Számos alkalommal állított ki Budapesten és vidéken egyaránt, ill. külföldön is elismeréssel fogadták festményeit. 1947-1953 között Baján élt, ahol művésztelepet alapított. Munkáiban leginkább Goya és Munkácsy hatása tükröződik. Képei világos és sötét színekre épített, mély tónusú alkotások.

Samu Katalin (1934– )
Szobrászművész. Hódmezővásárhelyen született. 1958-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol Borsos Miklós volt a mestere. 1964-77 között a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában rajz-mintázást tanított. Szobrászata a Medgyessy Ferenc által képviselt tömbszerű, összefogott formavilági alkotásokkal rokon. Munkásságában kiemelt szerepet töltenek be állatszobrai. Szobrai lírai világot tárnak a néző elé, emberi érzések kifejezői. Az általa megformált szobrok plaszticitásukban az egyiptomi és a korai görög szobrászat alkotásaival rokon szelleműek.

Szabó Iván (1913–1998)
Szobrászművész, Munkácsy-díjas. Budapesten született. Kerényi Jenő, Bory Jenő, Tarr István, Medgyessy Ferenc növendékeként 1939-ben szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, 1939-től a Képzőművészek Új Társaságának lett tagja. Előbb a Muharay, majd 1948-tól a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. 1950 és 1981 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Először Kurucz D. Istvánnal látogatott Vásárhelyre 1937-ben. 1954-től három évtizeden át vitte növendékeit a nyári művésztelepi gyakorlatra Vásárhelyre, ezzel biztosítva a Vásárhelyi Műhely megújulását. Egyike volt a Vásárhelyi Őszi Tárlat „alapító atyáinak”. Halála előtt nem sokkal a városnak adományozta hetven plasztikáját, szobrait, valamint több száz grafikai művét.

Szabó Tamás (1952– )
Szobrász és festőművész, Munkácsy-díjas. Budapesten született. 1979-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán, ahol Iványi Ödön, Szlávik Lajos és Horváth Márton voltak mesterei. Alkotásainak témája az emberi léleknek a mozdulatokban, gesztusokban való tükröződése. Festményein és rajzain alakjai mélység nélküli, minimálisan jelzett térben helyezkednek el. Rendszeresen kiállít a vásárhelyi Őszi Tárlatokon.

Szalay Ferenc (1931– )
Festőművész, Munkácsy-díjas. Mosonmagyaróváron született. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Papp Gyula, Pór Bertalan, és Szőnyi István voltak a mesterei. 1956-tól Hódmezővásárhelyen él. 1964-től a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja. A művészt kezdettől fogva az alföldi táj, az itt élő parasztemberek élete foglalkoztatja, a jelenségek alakulása, változása érdekli. Festészetének legjelentősebb darabjait a 60-as években hozta létre. Műtermében ekkor kivételes érzékenységű, verista látásmódú képek, poétikus hangú, szimbolikus kompozíciók születtek. Nagy figyelmet fordított a magyar parasztság történelmi léptékű életforma váltására, amely leginkább a tsz-ek létrehozásához, működéséhez kapcsolódik. Számos festménye e tematikához kötődik.

Szmrecsányi [Péch] Boldizsár (1970- )
Szobrászművész. Budapesten született. 1989-90-ben a bécsi Akademie der Bildende Künste szobrász szakán Johannes Avramidis volt a mestere. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1995-ben végzett szobrász szakon, mesterei: Somogyi József és Bencsik István. Utóbbi irányítása alatt lett a kőszobrász szak mestere a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskoláján ’97-ben. 1996-ban felvette édesanyja családnevét, neve Péchről Szmrecsányira változott, műveit Boldi néven szignálja. 1994-ben részt vett az olaszországi Carrarában megrendezett Nemzetközi Márvány Szobrász Szimpóziumon. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon számos nívódíjjal és munkajutalommal tüntették ki, a Tornyai plakettet 2001-ben, a 48. Tárlaton kapta meg. 2002-ben La Charité-sur-Loire város díjával tüntették ki a szobrász szimpóziumon. Változatos kő- és márványfajták anyagának szépségét kibontakoztató, sima felületű, zárt formarendbe komponált szobrokat alkot. A szobrászat klasszikus alakidézése, portrémegformálása szellemében alakított műveinek ugyanúgy sajátja a természetelvű látásmód, mint a magasfokú stilizálás.

Szurcsik János (1931– )
Festőművész, Munkácsy-díjas. Herczegszántón született. 1948-49-ben Rudnay Gyula bajai szabadiskolájában kezdett festeni. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Domanovszky Endre voltak a mesterei. A 60-as évektől rendszeresen szerepel a hazai és a külföldi magyar kiállításokon. Az alföldi realista festészet hagyományainak haladó szellemű ápolását, megújítását tűzte ki célul, az alföldi festők egyik legkiemelkedőbb alkotója. Természetelvű piktúrájának legfontosabb ihletője, élményvilága forrása az Alföld: a paraszti sors, az alföldi élet hétköznapjainak művészi feldolgozása.

Tornyai János (1869–1936)
Festőművész. Hódmezővásárhelyen született. 1889-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában, ahol Székely Bertalan, Lotz Károly és Gregus János voltak mesterei. 1894-1897 között Párizsban, Németországban és Olaszországban élt, majd visszatért szülővárosába. Rudnay Gyulával és Endre Bélával együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét. 1910-ben Jövendő címmel művészeti lapot indítottak. 1919-ben Budapestre költözött. A Képzőművészek Új Társasága, a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete, a Paál László Társaság tagja volt. Élete végén visszatért Hódmezővásárhelyre, ahol 1934-ben írók, művészek és műbarátok részvételével megalakult a Tornyai Társaság, melynek örökös elnöke lett. Művészetében a magyar paraszti sors realista ábrázolójaként Munkácsy Mihály nyomdokait követte, de a nagy előd népi realizmusát drámai expresszivitással szőtte át. Egész életében dolgozott a Juss c. kompozíción, melynek szintén a paraszti sors nyomorúsága, tragikuma volt a mondanivalója.

Tóth Valéria (1943– )
Szobrászművész, Munkácsy-díjas. Pestszenterzsébeten született. 1970-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pátzay Pál volt a mestere. Pályakezdésének első évei a Hódmezővásárhelyi Művésztelephez kötődnek. 1980-tól Szegeden, a ’90-es évek elejétől Budapesten él. Leginkább bronz és terrakotta plasztikákat készít. Témái a nőalakok, az anya-gyermek kompozíciók. Szobrainak jellemző vonása a dús drapéria-kidolgozás.

Tuza László (1949- )
Keramikus- és iparművész, porcelántervező. Baksán született. A Magyar Iparművészeti Főiskola végzett, mestere Schrammel Imre volt. A hetvenes évek közepétől állít ki országszerte kerámia biennálékon és tárlatokon. Rendszeres kiállítója az Őszi Tárlatoknak, valamint a Vásárhelyi Kerámia Szimpozionoknak. Pályakezdése óta az Alföldi Porcelángyár tervezője Hódmezővásárhelyen. Használati tárgyak tervezésével foglalkozik. Megvalósult szaniter tervei, porcelánból készült fürdőszobai használati tárgyai nagy közönségsikert arattak. Tervei készítésénél fontosnak tartja a súlyos szerkezet, a statikai kérdések hangsúlyozott figyelembe vételét az anyagismeret mellett.

Vékony Sándor (1913–2000)
Fazekas, népi iparművész, a Népművészet Mestere. Az 1920-as, ’30-as években tanulta ki a tálasmesterséget. 1938-ban tett mestervizsgát. Szorgalmával és tudásával a ’40-es évek elején már eljutott addig, hogy exportra készítse edényeit. 1954-ben egyik alapító tagja volt a Népművészek Háziipari Szövetkezetének. 1956-ban lett a Népművészet Mestere. Míg a második világháború előtt főként használatra készített kerámiákat, az ’50-es évektől olyan dísztárgyak kerültek ki a keze alól, melyek a múlt századi edények formáját követik, és a helyi hagyományokra épülnek, mindamellett fellelhetők rajtuk a mester sajátságos alkotói stílusjegyei.

Vén Emil (1902–1984)
Festőművész, Munkácsy-díjas. Fiuméban született. 1926-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhard Ágost és Rudnay Gyula voltak mesterei. 1925-27 között a Főiskola makói művésztelepének vezetője volt. 1940-ig Alföldön élt, többek között Hódmezővásárhelyen és Makón is. 1948 és 1955 között alakrajzot tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Alkotásaira a mediterrán temperamentumtól fűtött posztimpresszionista stílus jellemző.